2. rész: Az idő igen, de a fájdalom nem múlik..

*Rema szemszög*
(napjaink)

- REMA! REMA! - ordított valaki a hátam mögül, majd mikor megfordultam a nővérem idegbeteg arcát láttam, amint felém rohan, s a kezében egy csecsemőt cipel. Fel sem fogtam mi történik, csak tátott szájjal bámultam a testvéremet, ő pedig egyre csak közeledett, és közeledett.

Hirtelen hatalmas vihar lett, a szél az arcomba söpörte minden hajszálamat, s a hideg úgy átjárt, hogy beleborzongtam. Egy játszótéren találtam magam. Senki nem volt ott, már Erica sem. Csend volt körülöttem, mintha kihalt volna az emberiség, csak a szél suhogását, és az ég folyamatos dörgését hallottam.

Volt mellettem egy körhinta. Odafordítottam a fejem, s egy ijesztő gyermek nézett vissza rám, közben melankolikus dallamot énekelt. Feszültnek éreztem magam, minél hamarabb el akartam jutni erről a helyről.

Ismét körülnéztem. Nem láttam senkit. Sóhajtottam egyet, majd a fejem visszafordítottam, s..mi?! a kislány eltűnt. A szívem hangos verését még a túloldali utcában is lehetett hallani. Nem értettem mi folyik itt. Idegesen ziháltam, majd mikor hirtelen megfordultam, egy véres arc nézett vissza rám, amint azt mondja:

- Mami!

Felsikítottam. Teljes erőmből futni kezdtem, futni, futni, futni ameddig csak lehet. Közben néha hátra-hátra néztem nem követ-e valaki. Én egyre csak rohantam, azt sem tudtam merre, de nem is érdekelt. Gyorsan hátrafordítottam a fejem, de kár volt. Mikor visszanéztem egyenesen egy fának ütköztem.

A szemem hirtelen kipattant. Ugyanolyan idegesen ziháltam, mint álmomban. De legalább megnyugodtam, hogy csak álom volt.

- Hahóóó álomszuszék! - csörtetett be Erica, a nővérem, s mosolyogva leült mellém az ágy szélére, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

- Kiáltozást hallottam.. - mondta komoran - Megint álmodtál? - kérdezte
Lassan felültem, s a szemébe bámultam.
- I-Igen..
- HHhhh... - sóhajtott -
- El kellene már felejtened.. - mondta - Tudod milyen régen volt..

- Azért annyira nem régen.. - ültem fel az ágyban, kitakaróztam, s belebújtam a papucsomba. - Lemegyek. Anyu itthon van? - kérdeztem.

- Itthon - mosolygott halványan - készített reggelit.
- Rendben - mondtam, s kimentem a szobából.

Amint kiléptem egy rózsaszín ajtó előtt találtam magam. Megtorpantam. Mindig ez a látvány fogad, mikor kilépek a szobámból, mégis folyton szíven üt. A kezem már a kilincsen volt, készen arra, hogy benyissak, mégis inkább továbbmentem. Amint leértem a lépcsőn, a konyhába fordultam, ahol már készen várt a reggeli. Az asztalon egy cetlit találtam, melyre ez volt írva:
"Elmentem Lily nénikétekhez, hamarosan jövök. A reggeli kész, további kaja a hűtőben. Cirmost ne felejsétek el megetetni! Puszi: anya"
Elmosolyodtam, s felragasztottam a hűtőre a levélkét, majd leültem az asztalhoz. Megfogtam a frissen facsart narancslevet, öntöttem belőle egy keveset a poharamba, majd megindultam a nappali felé. Mielőtt leültem volna halk nyávogásra lettem figyelmes. Magam elé néztem, és Cirmos a kiscicánk vigyorgott vissza rám. Gyorsan felkaptam, és leültem vele a kanapéra, majd bekapcsoltam a televíziót.
Éppen a One Direction One Thing című száma ment. Egy ideig néztem, majd nyeltem egy nagyot, s sóhajtottam is mellé.
- Hmmm...

...

- Siess már Ana! - szólt oda Hayley barátnőjének, majd megfogta saját táskáját, s megindult az ajtó felé.
- Oké, oké, de tudod, hogy ott lesz Josh is és nagyon jól kell kinéznem - vágott vissza a lány.
Rema csak felnevetett, imádta hallgatni, mikor így civakodnak barátnői.
- Rem, ne röhögj már! - bökte oldalba Ana
- Oké, oké bocsi, de minek készülődsz ennyit egy srác miatt?!
- Mivan?! Ugye most csak viccelsz? Mintha te nem ezt tennéd a helyemben..
- Hát nem! - nevetett fel -
- Hát már nem azért Ana, de tényleg nem tudom, mit készülődsz ennyit.. - szólalt meg a harmadik lány - Esküszöm már vagy harmadjára spirálozod újra a szemed.. - kuncogott Hayley.
- Igazából negyedjére.. - mondta, majd mind a hárman felnevettek.
- De hiszen még csak nem is a te szülinapod lesz, hanem Remáé..
- Na, jó ez a szerencsétek, mert ha az enyém lenne, akkor még körülbelül két órát itt kéne állnotok.
- ÁLL A HALÁL! - szólaltak meg egyszerre a lányok.
- Na, igen Ana..szerintem inkább nekem kéne ennyit készülődnöm, mint amennyit, most te.. - szólalt meg az ünnepelt.
- Hát akkor meg mire vársz asszony?! - mondta nevetve, s a másik kezébe nyomta a spirált - Ideje végre bulizni! - kacsintott.

...
*Rema szemszög*

A buliban már üvöltött a zene, körülbelül a két házzal arréb lakók is hallhatták. Amint beléptünk az ajtón, mindenki felsikított, s egyszerre ordították, hogy "Boldog szülinapot Rema!" Iszonyat jól esett. Ott volt mindenki, akire kicsit is számíthattam. Elmosolyodtam, s körülnéztem. Láttam anyut, Ericát, Franket, Erica barátját, Lily néniéket, akikhez, mint később kiderült, azért ment ma el anyám, hogy elhozzák az újdonsült robogómat. Menő!
De ezenkívül ottvoltak még Emmáék, a kosaras srácok, Dennis, akit mindenki csak "kockának" hív, és Joh..várjunk csak! Mégis ki a fene hívta meg Johanne-t?? Na, ő volt az egyetlen, akit nem láttam szívesen a házamban..
Alig, hogy felmértem a terepet, már robogott is kifelé a konyhából nagyi, aki egy hatalmas tortát cipelt, rajta 19 gyertyával. Arcán hatalmas mosoly terült el, szeme örömtől csillogott.
- Az én kisunokám! - mondta hangosan, majd mindenki felnevetett.
Ezután elkezdődött a buli. Nagyon jól éreztem magam, sokat jelentett, hogy ennyi ember eljött, még azok után is ami történt. Alig hittem el.
Sokan táncoltak, de volt aki annyira részeg lett, hogy majdnem ledöntötte anyu kedvenc vázáját helyéről, éppencsak sikerült elkapnia Hayley-nek, majd rámnézett, s kikerekedett szemekkel felnevetett, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam egy nagyot.
A nővérem nagyon belefeledkezett a romantikázásba, ugyanis alighogy megérkeztem, már egyből nyalták-falták egymást Frank-kel. Nem mintha zavart volna. Szintén elvigyorodtam, mikor megláttam nagyit, amint egy kisebb csapatot szórakoztat anyámmal együtt. Fogalmam sem volt miről beszélgettek. Szerintem ez a szerencsém.
Ahogyan egyre jobban belemerült mindenki az önfeledt bulizásba, csak arra eszméltünk fel Ana-ékkal, hogy valaki kinyomja a zenét. Halk morgás, s rosszalló megjegyzések hallattszottak mindenfelől. A hifi mellé néztem, s Johanne-t pillantottam meg. Már ebből gondolhattam volna, hogy ebből nem sok jó fog kisülni.
A lány hirtelen kezébe vette a mikrofont, s jó hangosan beleszólt. Mindenki rá figyelt.
- Kedves bulizók! - mosolygott gonoszan - Örömmel jelentem be, hogy a mi drága Remánk 19 éves lett! - ujjongott föl - Ezért is küldenék most neki egy gyönyörű számot, mely remélem sok emléket idéz majd benne elő! - mondta, s benyomta a play gombot.
A zene megszólalt. Amint meghallottam egy bizonyos hangot, ledermedtem, jéggé fagytam, szemeim tágra nyíltak, ajkaim elváltak, scsak álltam földbe gyökerezett lábakkal. A szobában síri csend volt, így még hangosabban hallatszott a szám..én csak álltam és álltam, éreztem ahogyan egyik szememből kifolyik egy könnycsepp, majd a cipőm orrára cseppen. Csak arra eszméltem fel, mikor nővérem felpattant a helyéről, s dühösen felüvöltött.
- Én megölöm azt a kis kurv***!!! - ordított, Franknek és még pár srácnak kellett lefogni, hogy neki ne rontson Johanne-nak, akinek amúgy is nehéz lett volna, hiszen miután elintézte amit akart, mint aki jól végezte dolgát odébbállt. Csak a nyitott ajtó maradt mögötte.
A könnyeim már patakokban folytak, s arrébblökve a tömeget rohantam fel a szobámba, becsaptam az ajtót, kulcsra zártam, majd mindent leborítottam az asztalomról. Elővettem egy fényképet, s bőgve széttéptem, majd elővettem egy másikat, s azzal is ugyanígy cselekedtem. Kinyitottam az ablokat, s kiüvöltöttem:
- MIÉRT?? - ordítottam, s lehuppantam az ágyamra, és hangosan belezokogtam a párnámba. A fejem fölött egy poszter virított, melyet visítva letéptem, és a földre dobtam, majd visszafeküdtem, és azonnal elaludtam...nem érdkelet mi leht odalennt, sőt semmi sem..csak arra tudtam gondolni, hogy ennek azonnal véget kell vetni.